2010. szeptember 21., kedd

Jó nap ez a mesterséges nyelvek tanulására?

Hollandiában egy klingon nyelvű Operát mutattak be „U” címmel, és az, hogy ezzel a média is foglalkozott, valószínűleg nem csupán azt mutatja, hogy a Star Trek mesterséges nyelve (melyre egyébként a Hamletet és a Gilgamest is lefordították) sokak számára érdekes, de azt is, hogy általában véve a mesterséges nyelvek is egzotikusnak számítanak. Pedig 1964-ben   két jövőkutató:  T. J. Gordon és Olaf Helmer az úgynevezett Delphi-módszer segítségével (amely lényegében a szakértői véleményeket gyűjti össze és szűri le) még arra a következtetésre jutott, hogy 2000-ben „univerzális nyelven fogunk” csevegni egymással.
Ami persze azóta sem következett be, és én arra számítok, hogy nem is fog. Bár mesterséges-nyelv tervezetek korábban is voltak, a gondolat (mármint, hogy használjunk egy mindenki által gyorsan és könnyen megtanulható nyelvet) a 19. század utolsó negyedétől vált népszerűvé, és ebben jelentős szerepet játszott, hogy addigra kialakult az írásbeliségre és a könyvekre meg az iskolai tanulásra támaszkodó közoktatás.  Vagyis ekkoriban már a rendelkezésünkre állt az az eszköz, amely lehetővé tette, hogy egy nyelvet annak ellenére is megtanuljunk, hogy annak kezdetben nincsenek beszélői. Elvégre ott voltak hozzá a tankönyvek (legyen bár az nyelv a volapük: az első, szélesebb körben leterjed mesterséges nyelv vagy az eszperantó, amely első körben jelentős mértékben a volapükistákat szívta fel).
Eközben a mesterséges nyelvnek két feladatot kellett (volna) ellátnia. Természetesen lehetővé kellett tennie az ember és ember közötti kommunikációt, és ennek a célnak jó néhány mesterséges nyelv tökéletesen meg is felel (néhány évvel ezelőtt d'Armond Speers a Klingon Language Institute-tól megpróbálta újszülött gyerekét anyanyelvi klingon beszélőként felnevelni, de ez többek között azért sem sikerült, mert lehet, hogy egy Shakespeare-dráma lefordításához elég gazdag volt a szókincs, de a hétköznapi élet tárgyai – asztal, üvegpalack és hasonlók – leginkább hiányoztak belőle. Néhány másik mesterséges nyelvnél  ez nem lett volna probléma: jelenleg például mintegy ezer eszperantó anyanyelvi beszélő van).
Másfelől viszont a nyelveknek van egy olyan funkciója is, amely csak az a nyomtatás elterjedését követően vált jelentőssé és nehezen meghaladhatóvá: vagyis a rögzített információhoz való hozzáférés. Ismerünk persze a 20. században végrehajtott írásváltást (ilyenek voltak Kemal Atatürk törökországi reformjai 1928-ban, amikor a latin betűket vezették be), de ez olyan környezetben történt, ahol az olvasás nem volt elterjedt, és ennek megfelelően nem jelentett igazi problémát, hogy nem lesznek elérhetőek a korábbi írásrendszerrel rögzített szövegek. Amennyiben viszont valaki ma egy mesterséges nyelvet tanul meg, úgy az lesz az egyik fő gondja, hogy még egy olyan, nem különösebben nagy nyelvhez viszonyítva sem fog olvasnivalókat találni, mint a magyar. Vagyis nem fog tudni geológiát, színháztörténetet, jövőkutatást vagy szinte bármi mást olvasni, és innentől kezdve azt mondhatjuk, hogy miközben a mesterséges nyelvek elterjedését a modern, könyv alakú oktatási rendszer tette lehetővé bő száz évvel ezelőtt, aközben ugyanez a rendszer eleve sikertelenségre is ítélte. És ezen már az sem segít, hogy az interneten keresztül több tartalom érhető el az egyik vagy a másik mesterséges nyelven, mint valaha. Illetve az sem, hogy a különböző kis mesterséges nyelvek beszélői is könnyebben egymásra találnak (én például a 2000-es évek elején latino sine flexionét használva kommunikáltam egy valamiféle vulgáris latint használó orosz egyetemistával pusztán a kommunikáció öröméért).
A jövőben viszont a gépi (és minden bizonnyal mindinkább valós idejűvé váló) fordítás elterjedése várhatóan azt fogja eredményezni, hogy egyre kevésbé lesz értelme éveken keresztül küszködni egy nehezen megtanulható, irregularitásoktól hemzsegő természetes nyelvvel csak úgy szórakozásból, miközben az anyanyelviek behozhatatlan előnyben lesznek velünk szemben. És bár minden bizonnyal akadnak majd, akiket az ilyen nehézségek fognak vonzani, annak, aki csupán a nyelvtanulás kedvéért akar nyelvet tanulni, innentől kezdve alternatívát fognak jelenteni a mesterséges nyelvek. Tehát még az is elképzelhető, hogy ha nem is afféle közvetítő, hanem hobbi nyelvként népszerűbbek lesznek, mint valaha.

Köszönet Ertl Istvánnak az észrevételekért és kiegészítésekért

6 megjegyzés:

KGyST írta...

Két megjegyzés:

1. 2000-ben ugyan nem lett univerzális mesterséges nyelv, de lett univerzális természetes nyelv, az angol, ilyen értelemben a régi idők jövőkutatóinak igazuk volt, mert hát ennek az egésznek nem az a lényege, hogy nulláról indulva (persze a mesterséges nyelvek nagy része sem a nulláról indul) csinálunk valamit, hanem az univerzalitás. Szívesen megnéztem volna 1960-ban a világ kommunikációját, hogy tényleg annyival sokszínűbb volt-e a mainál, mint ahogyan én elképzelem, de valószínűleg az elmúlt ötven év az angol hegemóniájának megerősödéséről szólt.

2. Én is bízom a gépi fordítás elterjedésében, de azért idetenném, hogy a mesterséges intelligencia már vagy ötven éve 10-20 éven belül fog megvalósulni, és ennek a használható gépi fordítás is a része. Ami most van. az több, mint kísérlet, de én nem látom, mikor lesz funkcionálisan is teljes értékű gépi fordítórendszerünk. (Csak egy aljas, de nyilvánvaló példa: most gyakorlatilag ugyanolyan billentyűzeten írok, mint 20 éve tetem volna)

Galántai Zoltán PhD írta...

KGyST,
nem, ők nem általában véve arra gondoltak, h lesz egy nyelv, ami közvetítő szerepet tölt be, hanem arra, h egy mesterséges nyelv lesz az

ami pedig az AI-t illeti, igen, egyetértünk abban, h mindig 5-10 évre van tőlünk - viszont az utóbbi évtized fordító-szoftver fejlesztései éppen arról szóltak, h nem kell ahhoz érteni egy nyelvet, h fordítani tudjuk - a google meg a babelfish meg a többi sem érti (de azért egyre jobban teljesítenek)

András írta...

Serf András: Lehet, h a jövőben, illetve napjaink paranoiás közegében felértékelődnek a mesterséges nyelvek, pont azért, mert kevesen beszélik. Nem elhanyagolható biztonsági szempont. És az sem lehetetlen, h valamiféle elit vagy divatjelenséggé is válhat. Minél kevesebben ismerik, használják, annál "előkelőbb". Ad abszurdum egyszemélyes nyelv is lehetne?

Galántai Zoltán PhD írta...

András,
igen, amennyire tudom, volt olyan közösség, ahol az eszperantót titkos nyelvként használták fiatalok
a divatjelenség pedig kimondottan tetszene:-)
mindenesetre már ma is van olyan, h artistic language
illetve vannak egyszemélyes nyelvek is, pl.
http://www.abc.net.au/rn/arts/ling/stories/s693291.htm

Mark írta...

A titkos nyelvről pl. a navahó jut eszünkbe, második világháború, japán ellen...

Szerintem a fordítógépeknél nem a fordítás minősége a probléma, az előbb-utóbb elég jó lehet (bár amíg nem érti a szöveget, mindig lesznek hibák!), viszont a valós idejű fordítást nagyságrendekkel nehezebbnek érzem. Léteznek ugyan jelenleg is szinkrontolmácsok (az emberi agy csodái, tényleg), de azért egy nehézkes módszer. Hacsak az MI nem tudja előre, hogy mire gondolok, mindig lesz benne késleltetés, ráadásul a hallgató egyszerre hallja az én hangomat meg a gépét (vagy fülhallgatókkal fogunk mászkálni?). Nem hiszem, hogy egy fontos tárgyalásnál, vagy éppen egy meghitt együttlétnél működne egy szinkrontolmács gép. Ott szükség lesz az élő beszédre. (És vannak emberek, akik jobban értékelik, ha a saját nyelvükön beszélnek hozzájuk, ez az üzleti világban néha igen sokat jelent.)

laszlo írta...

Sajnos nagyon kevesen tudják, ill. képesek agyilag felfogni, hogy gépi fordítást egy adott nyelvvel csakis hivatalosan közzétett, egyértelmű nyelvtani szabályok alapján lehet biztonságosan elvégezni.

Gépi fordításhoz állami nyelv alkalmas, amelyben a fogalmazó az érvényben lévő nyelvtani szabályokat betartva fogalmazza meg a fordítandó szöveget. Az állami nyelvnek egyértelmű szabályai kell legyenek, hiszen ezek nélkül képtelenség félre nem érthető törvényeket, határozatokat kiadni.

Az eszperantó szabályzatilag egy félkész, fércmunka, amit a Zamenhof iránt gyakorolt személyi kultusz miatt a nyelv támogatói orrba-szájba dicsérnek, de persze normálisan nem tudják használni a nyelvet, a hiányzó egyértelmű nyelvtani szabályok miatt. Csupán a többnyelvűek tudnak vele többé-kevésbé boldogulni, mert a hiányzó szabályokat kölcsönveszik az általuk már ismert egyéb nyelvekből. Persze arra nincsen garancia, hogy mindegyik nyelvhasználó ugyanazokat az ”importált” szabályokat használja.

Tehát a gépi fordításhoz két dolog szükséges:
1 ) egyértelmű nyelvtani szabályokkal meghatározott nyelv (erre jelenleg állami nyelvek alkalmasak).
2 ) fogalmazáskor a nyelvtani szabályok és helyes szórend szigorú tiszteletben tartása.