Mint ahogy problémás az azzal kapcsolatos, ki nem mondott feltételezése is, hogy a jövőben akkora berendezéseket fogunk építeni (vagy mi, vagy pedig majd más értelmes lények), melyek segítségével begyűjthetjük majd az egyik vagy a másik Kardasov-szint eléréséhez szükséges energiát.
Az ilyenek megépítése olyan, makromérnöki tevékenységnek számítana, amely a definíció értelmében elég nagy léptékű ahhoz, hogy a hatásai ne csupán nemzetek felettiek legyenek, és a hagyományos mérnöki vállalkozásokkal ellentétben ne csupán kisebb-nagyobb változásokat idézzenek elő, hanem teljesen átalakítsák az adott területet. Általában a Szuezi- meg a Panama-csatornát, esetleg a nemzetközi kőolajvezetékeket meg néhány hasonló konstrukciót szoktak ezzel kapcsolatban példaként említeni, amivel az a probléma, hogy az ezek költségei nem „nemzetek felettiek”. Azaz egy gazdagabb nemzet is képes lenne az ilyen vállalkozásokat finanszírozni (mint ahogy a Szuezi-csatorna építését részvényekből fedezték, a Panama-csatorna költségeit pedig végső soron az USA állta), és egyelőre semmi jele sincs annak, hogy a nemzetgazdaságokból álló világban létezne egy olyan, nemzetek feletti összefogás, amely nagyobb pénzeket képes előteremteni, mint egy ország.
Innentől kezdve kérdés, hogy a jövőben ez máshogy lesz-e – akár azért, mert kialakul valamilyen mechanizmus az igazán drága nemzetközi programok kollektív finanszírozására, akár pedig azért, mert majd meg fog jelenni valamiféle világkormány. Kardasov minden bizonnyal egyszerűen abból indult ki, hogy a természeti törvények nem tiltják meg egy I. vagy akár egy III. típusú civilizáció létrejöttét, ez azonban esetünkben korántsem elég. Szükség lenne hozzá a megfelelő társadalmi mechanizmusokra is, de egyelőre sejtelmünk sincs arról,hogy ezeket miként lehet létrehozni. Ha tudnánk, akkor biztosan megoldanánk a segítségükkel a világ mai problémáit is. De amíg erre nem kerül sor, addig egyszerűen nem tekinthetjük bizonyítottnak, hogy a makromérnöki tevékenységekre képesek leszünk összeszedni a szükséges pénzt.
Végezetül pedig ott van az a kérdés is, hogy miközben a Földön abból indulunk ki, hogy amelyik országnak nagyobb a GDP-je, annak az állampolgárai jobban is élnek, ez egyszerűen annak a következménye-e, hogy a jólét egyelőre még nem általános. Egy hasonlattal élve: bár azt nehéz vitatni, hogy egy hajléktalan, akit különböző betegségek gyötörnek, éhezik, és nincs hol aludnia, rosszul él, azt már korántsem ilyen egyszerű eldönteni, hogy egy jól kereső, de magát agyon dolgozó top menedzser él-e jobban a luxuslakásában vagy egy nem különösebben sikeres író, aki ahhoz azért elég pénzt kap, hogy ne kelljen nyomorognia, és közben a családjával is jut ideje együtt lenni. Azaz: egy bizonyos szint fölött nagyon sokféleképpen élhetünk „jól”, és ennek minőségében minden bizonnyal vajmi kevés szerepet játszik, hogy egy egész bolygó, vagy egy egész naprendszer energiakészletét használjuk-e fel. És innentől kezdve viszont ugyan kit érdekel a Kardasov-skála.
