Tárgykönyvtár a jövőnek

Kevin Kelly a Long Now Foundationtől azt veti fel, hogy a hagyományos könyvtárakban rendszerint vajmi kevés olyan tudás található, amelyre szükségünk lehetne a civilizáció újraépítéséhez. Ilyen tudás mondjuk az, hogy miként kell a vasércből vasat csinálni. Ezért aztán érdemes egy speciális, még csak nem is különösebben nagy könyvtárat létrehozni kimondottan erre a célra. És szerintem még ennél is érdemesebb lenne több szempontból is továbbgondolni a dogot.
Egy Mad Max jellegű teljes társadalmi összeomlás után még csak nem is az lenne az elsődleges, hogy fennmaradjon egy tízezer kötetes gyűjtemény az alapinformációkkal. Az írás és olvasás története eddig meglehetősen rövid, és egyáltalán nem vehetjük biztosra, hogy még sokáig fog tartani, tehát hiba lenne kizárólag könyvekre támaszkodni. És különben is fontosabb lenne, hogy rendelkezésünkre álljanak bizonyos konkrét tárgyak/eszközök. A Svalbard Magbank sem mezőgazdasági művek, hanem magvak gyűjteménye, és ennek analógiájára érdemes lenne tárgyűjteményeket vagy ha úgy jobban tetszik: tárgykönyvtárakat létrehozni, amelyek egyes darabjai megkönnyítik az újrakezdést, mivel a benne található eszközök rögtön fel is használhatóak; mások pedig megkönnyítik az újak előállítását (afféle eszközök az eszközök készítéséhez ugyanis).
Arra persze esélyünk sem lenne, hogy elegendő ilyet állítsunk elő ahhoz, hogy az akár tizedére csökkent földi lakosságot el tudjuk látni vele, de alig néhány túlélő megsegítése még mindig jobb, mintha mindenkit magára hagyunk.
Eközben azonban kérdéses, hogy mik legyenek ezek a bizonyos tárgyak. Ugyanis nem csak az probléma, hogy mennyi ideig képesek fennmaradni/működőképesek maradni, és ez erősen behatárolja a szóba jöhető eszközök listáját, miközben valószínűleg az a legszerencsésebb megoldás, ha az azonnal használatba vehető fémtárgyak mellé mondjuk egyszerűen működtethető vaskohót is mellékelünk – és persze kiegészítjük az egészet a közeli vasárlelőhelyeket mutató térképekkel is, melyekkel aztán vagy elboldogulnak az akkoriak, vagy nem. De biztosan nem kevésbé, mint egy könyvtárral.
Persze az sem mindegy, hogy milyen szintről kell majd újraindítani a civilizációt. Vadászó-gyűjtögetőről-e; amikor egy fémpenge is felbecsülhetetlen érték, vagy ennél azért jobb lesz a helyzet. Vagyis: mennyire esik vissza a civilizáció, és bár a „klasszikus” forgatókönyvek a teljes összeomlással szoktak számolni 8ahol ember voltunkon kívül nem sok minden marad meg), én ezt azért nem venném biztosra. Már csak azért sem, mert ismerünk ugyan esetet, amikor egy törzsközösségi szinten álló kultúra omlott össze: gondoljunk csak arra, ami a Húsvét-szigeten történt; sőt arra, is, hogy egy feudális rendszer omlik össze (lásd a vikingek grönlandi kihalását). Arra azonban nem sikerült példát találnom, hogy egy modern társadalom omlott volna össze és zuhant volna vissza egy előző szintre, és innentől kezdve nem tudhatjuk, hogy ha egy ilyen bekövetkezne, akkor az eredmény „új középkor” vagy éppen „új ősközösség” lenne-e. Tehát célszerű a tárgykönyvtárat különböző eszközkészletekből úgy összeállítani, hogy bármelyik forgatókönyv is valósuljon meg, segítséget jelentsen a túlélőknek. És közben akár a tárgykönyvtár kiépítését is elkezdhetnénk biztos ami biztos.

http://blog.longnow.org/2011/04/25/the-library-of-utility/

http://www.regjeringen.no/en/dep/lmd/campain/svalbard-global-seed-vault.html

G50: a Gagarin-naptár

Számomra, mint jövőkutató számára az egyik érdekes kérdés az, hogy ezer vagy éppen tízezer év múlva hogyan fogjuk leírni az aktuális dátumot (mármint ha használunk még majd ilyet egyáltalán).

Ennek persze nagyon is sok köze van – ismét csak számomra – Gagarin ötven évvel ezelőtti űrrepüléséhez. Isaac Asimov amerikai sci-fi író A Hold tragédiájában egyfajta Évszakos Világnaptár bevezetését javasolta, amely a mostaninál jóval egyszerűbb időszámítást tenne lehetővé. Eközben azonban érintetlenül hagyta a kezdőpont kérdését, vagyis azt, hogy honnantól számoljuk az éveket. Ezzel kapcsolatban persze többféle megoldás is elképzelhető, és korántsem mindegyik egyformán jó.
Asimov is említi, hogy például Jospeh Justus Scalinger francia tudós a 16. században a napok megszámozásánál az i. e. 4713. január 1-jét választotta nulla pontnak, mivel akkor több fontos csillagászati ciklus is kezdődött (az így kapott dátumokat nevezzük ma julián dátumnak). Vagyis Scalinger a kezdőpontot az egyik nagy világvallás által meghatározott, „vallási megalapozottságú” időpontról egy csillagászatilag fontosra cserélte le.
Ehhez képest a Long Now Foundation által javasolt megoldás, ahol a 2011-et 02011-ként írnánk – azt érzékeltetendő, hogy nem csupán évezredekben, de év-tízezredekben mérhető az emberi civilizációra váró jövő –, nem is olyan radikális. Viszont felveti egyfelől azt a kérdést, hogy miért csak 10 ezer év: miért nem egymillió vagy éppen egymilliárd (amikor persze az idei évet meglehetősen nehézkes módon úgy kellene leírnunk, hogy 0 000 002 011). Másfelől (és ez talán még fontosabb): miért Krisztus születésével akarjuk kezdeni a 10 ezer éves időszámítást? A keresztény naptár nulla pontja olyan eseményt jelöl, amelynek a világ nem keresztény – vagyis túlnyomó – többsége számára még akkor sincs különösebb jelentősége, ha jelenleg a nyugati civilizáció sikeressége miatt kénytelenek is használni. Túlságosan is kultúrafüggő, és persze mi lesz, ha esetleg a nyugati fölény kora véget ér: átvesszük az indiai, kínai vagy éppen az iszlám naptárat? Általában véve pedig: mindig megmaradnak a helyi megoldások vagy egyszer majd lesz egy egyetemes és mindenki által elfogadott időszámítási rendszer?
Lévén ezen bejegyzés apropója április 12., az emberes űrrepülés ötvenedik évfordulója, ezen a ponton valószínűleg már sejteni lehet, hogy azt szeretném felvetni: a nulla pontot mostantól kezdve rögzítsük ahhoz az alkalomhoz, amikor először kiléptünk a világűrbe. Innentől kezdve 1960 lenne a G0, 2011 a G50 – és így tovább. Azt gondolom ugyanis, hogy Gagarin útjának jelentősége hosszú távon – ha jól élünk a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel – bármi mást felülmúlhat, ami eddig az emberiséggel történt viszonylag rövid története folyamán.

A bejegyzés eredetileg az Űrvilág felkérésére íródott, és ott jelent meg.