Ha a Wikipédia csak az első lépés

Jelenleg a hétköznapiak mellett mintha kétféle kérdés létezne: a tudományos, ami arról szól, hogy mennyi a fénysebesség vagy hogyan keletkezett az Univerzum, és a demokratikus (nevezzük talán így), ami arról, hogy ki legyen Magyarország miniszterelnöke. Ezt a kettőt teljesen különböző módokon döntjük el, és elsőre úgy tűnhet, hogy igencsak furcsa lenne, ha az egyiknél alkalmazott módszereket a másiknál alkalmazva mondjuk szavazást tartanánk arról, hogy mennyi legyen egy természeti állandó értéke; vagy ha az állampolgárok kizárásával, „tudományos alapokon” döntenénk az ország sorsáról.

A mostani helyzet persze meglehetősen új annyiban, hogy a modern értelemben vett tudomány kezdeteire egészen a 16. századig kellett várni, amikor a nyomtatás – megteremtve az úgynevezett „textuális stabilitást” – lehetővé tette az információk pontos reprodukcióját. Korábban erre nem volt mód, mert az ember túlságosan sokat hibázik (a Beowulf című középkori történetben a másoló még Káin nevét is rosszul írta le). A nyomtatás megjelenésétől kezdve viszont változatlan formában juthattak el a tudósokhoz a kísérleti adatok (is), és innentől kezdve nem volt akadálya a kísérlet megismétlésének; az adatok ellenőrzésének stb. Vagyis a nyomdatechnika megtemette a modern, méréseken és ellenőrzött kísérleteken alapuló tudomány feltételeit, és valójában semmi meglepő sincs abban, ha az interneti most lehetővé teszi, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben úgy döntsünk tudományos kérdésekről, mint ahogy korábban a demokratikus kérdésekről. Amiben nem is annyira az a furcsa, hogy megtehetjük, hanem az, hogy hajlandóak is vagyunk élni ezzel a lehetőséggel. A Wikipédia esetében ugyanis éppen ez történik, és Richard Watson amerikai jövőkutató egyenesen azt kérdezi, hogy „lehet, hogy kényes filozófiai kérdéseket, például azt, hogy mi az igazság, a szakmai elit helyett egy demokratikus közösség fog ezentúl szótöbbséggel eldönteni?”
Sőt, egy lépéssel tovább is mehetünk, hiszen az is lehetséges, hogy gyakorlatilag minden kérdésről (legyen az tudományos vagy sem) egy, Watson megfogalmazásával élve „névtelen on-line közösség” határoz majd. Illetve a Wikipédia esetében tulajdonképpen már ma is, és elképzelhető, hogy ez még csak a kezdet.
Persze lehetséges, hogy a Wikipédia alapú megközelítés fog eltűnni – például amennyiben megszűnik a jelenlegi internetes anonimitás, és az eddigieknél jóval megbízhatóbban azonosíthatóvá válnak a szerzők és különböző szakképzettségeik; megnő az igény a hagyományos értelemben vett megbízható tudásra, és így tovább. De persze ad absurdum az sem zárható ki, hogy éppen ellenkezőleg: a „szakemberek tudománya” lesz az, ami eltűnik majd, és a „demokratikus döntésen” alapuló modell lép a helyére. Ez sem lenne sokkal nagyobb változás, mint ami akkor játszódott le, amikor a skolasztikus tudományt kiszorította a mai értelemben vett tudományos kutatás. Én személy szerint ugyan nehezen tudom ezt elképzelni, de ez talán csupán annak a jele, hogy nagyon is radikális átalakulásról van szó.

Köszönet Túri Anikónak a kérdésről folytatott inspiráló beszélgetésért.

Az exemplartól a kronologikus információtárolásig

Richard Dawkins angol evolúcióbiológus Folyam az Édenkertből című könyvében foglalkozik között „a szeret mindet valóra vált” című lánclevéllel is. Ebben – a jó néhány másolási mutáció eredményeként – olyan sorok olvashatóak, mint például: „Ezt a levelet nem atta ki a kezéből 96 órán belül. Végül, amint elhatározta, legépelte a levelet, és vet egy új autót. Ne pénzt külgy. Ne feledkez meg erről, mert hat”, és így tovább.

Ez jó példa arra,hogy a másolás hibákat eredményezhet, és az ebből fakadó problémákat a nyomtatás előtt úgy próbálták csökkenteni az egyetemek, hogy bevezették az exemplar intézményét. Vagyis kizárólag „ellenőrzött és gondosan átvizsgált kéziratokat” volt szabad másolásra kölcsön adni, írja A könyv születésével kapcsolatban a Lucine Febvre – Henri-Jean Martin szerzőpáros. A másolatról pedig tilos volt újabbakat készíteni, és így elírások megjelenhettek ugyan a szövegben, de nem halmozódhattak fel – ellentétben mondjuk a sok lépésen keresztül torzuló dawkinsi lánclevéllel.

A nyomtatás persze nem vezetett el a hibátlan szöveghez, de innentől kezdve a különböző példányokba nem különböző (mint az exemplarnál), hanem ugyanaz a hiba került bele. Ez, miként korábban már szó volt róla, a textutális stabilitás alapfeltétele, amely nélkül viszont nem lenne lehetséges modern értelemben vett tudomány (mivel a pontosan továbbadott mérési eredmények hiányában nem lehetne megismételni a kísérleteket).

A következő lépés pedig minden bizonnyal az volt, amikor David Gelernter számítógéptudós azt a kérdést vizsgálta meg, hogy a hagyományos, lényegében papír alapú, „nyomtatáskori irodát” utánzó desktop-metaforát mivel lehetne lecserélni, és arra jutott, hogy érdemes lenne egyfajta „időutazást” bevezetni,. Ugyanis így lehetővé válna, „hogy helyreállítsunk bizonyos kontextusokat a múltból”, és „kronologikus információtárolást” valósítsunk meg.

Azaz ha egy műnek sem a címére, sem a szerzőjére nem emlékszünk, csak arra, hogy mikor láttuk, akkor Gelernter rendszere egyszerűen rekonstruálná az adott időpont körülményeket (mondjuk azt, hogy 1995 tavaszán hogyan nézett ki a desktopunk, mi volt rajta stb.), és ez alapján találnánk meg, amit kerestünk. Miközben az ilyesmi a valós életben nem lehetséges, a cybertérben nagyon is az, és persze már van is ilyenre példa. Például az, ahogy a Wikipédia vagy éppen a Google Dokumentumok megőrzik az előző változatokat is, és ezáltal módunk nyílik rá, hogy a későbbieket össze tudjuk hasonlítani a korábbiakkal, és ez persze a hibajavítás szempontjából is előrelépés. Elvégre innentől kezdve azt is pontosan meg tudjuk mondani, hogy hol és mikor „mutálódott” a szöveg.

Ugyanúgy, mint ahogy a nyomtatás megjelenése előtt nem létezett textuális stabilitás, a számítástechnika elterjedése előtt nem volt lehetséges kronologikus információtárolás. Azaz az utóbbi két információkezelési forradalom: a könyvnyomtatás és a számítástechnika egyaránt tökéletesen új dolgokat tett lehetővé, és ha arra gondolunk, hogy Gutenberg találmányának milyen alapvető és mindent átformáló, előre nem látott következményei voltak, akkor legalábbis elképzelhető, hogy a kronologikus információtárolás is komoly változásokhoz fog vezetni.