Ami véget ért és ami elkezdődött

Rendkívüli módon élveztem a könyvkettő projektet, és köszönetet mondok mindazoknak, akik figyelemmel kísérték, olvasták, segítették. Most viszont helyette a jövőobszervatórium nevű bloggal (kutatással, bármivel) folytatom, és a különbség az lesz, hogy nem egy szűkebb területtel (könyv, írás, irodalom jövője) fogok foglalkozni, hanem általában véve a jövővel kapcsolatban felmerülő problémákkal (vagy legalábbis azokkal, amelyekkel találkozom, és amelyekkel kapcsolatban valamennyire kompetensnek érzem magam). Persze jó néhányszor tévedésnek fog bizonyulni, amit az egyik vagy másik dologról írok és állítok, de ez szerintem nem baj. Sőt: éppen az lenne a baj, ha valaki azt hinné magáról, hogy meg tudja mondani, hogy pontosan milyen lesz a jövő. Az illető ugyanis túlságosan is biztos lenne magában - a jövő pedig túlságosan is fantáziátlan lenne és unalmas.