De hol van a repülő kocsi?

Az egyik első „repülő kocsit” Glenn Curtiss építette 1919-ben, és az elképzelés azóta is újra és újra felbukkan. Több mint valószínű azonban, hogy a sci-fiben szereplő elképzeléssekkel ellentétben (gondoljunk csak a Szárnyas fejvadászra) soha sem fog elterjedni.
Még akkor sem, ha készül belőle egy valóban sikeres prototípus: akár egy olyan jármű, ami a levegőben közlekedve lényegében az autót váltaná le, akár pedig egy olyan, amely autóként és repülőgépként is tudna funkcionálni.
Jelenleg úgy tűnhet, hogy a fő problémát az jelenti, hogy nem gyártanak ilyet sorozatban. Valójában azonban hiba lenne azt gondolnunk, hogy ha gyártanának, akkor automatikusan megjelenne rá az igény.
Egyszerre gurul és repül?
Kezdjük a repülő autók kétéltűként funkcionáló, egyszerre országúti jármű és légi közlekedési eszköz változatával: erre a jelek szerint egészen egyszerűen nincsen szükség, mint ahogy az egyéb kétéltű megoldások sem terjedtek el. Noha egy amphibiát viszonylag könnyen meg lehet építeni, mi inkább hidat építünk. Mint ahogy általában véve is a járművet és az utat együtt és egymást kiegészítve kell elképzelnünk, és a közúti közlekedés valójában kötött pályás közlekedés, ahol az egyetlen különbség a vasúthoz képest az, hogy a kereszteződésnél mi döntjük el, hogy merre menjünk tovább. De legfeljebb azért támadhat az az érzésünk, hogy bárhová eljuthatunk, mert a kiépített utak a legtöbb helyre elvezetnek. A modern (és nem is annyira modern) közlekedésnek viszont az az alapelve, hogy lehessen eljutni egy bizonyos pontra, de nem szükséges, hogy bármilyen irányból és útvonalon. Mindenki ugyanazon a hídon kel át ahelyett, hogy mindenkinek kétéltű „csónakautója” lenne.
Amire azt lehetne válaszolni, hogy persze, mert viszonylag kevésszer kell csak vízen átkelnünk, de a levegő mindenütt ott van. Ami igaz is, csak éppen rendszerint a terepjárók helyett is a „kocsi + kiépített út” megoldást választjuk.
Autóként a levegőben?
Másfelől a nem a nagy utasszállítókon történő „magánrepülés”  a Wright fivérek első repülése óta eltelt több, mint száz év alatt sem vált még csak népszerű szabadidős tevékenységgé sem, noha közben a technika fejlődése lehetővé tette holdutazást. Még a viszonylag olcsó és egyszerű motoros paplanernyőzés sem vált soha tömegsporttá, tehát joggal tételezhetjük fel, hogy a dolognak nagyon komoly akadályai vannak.
Nem feltétlenül legyőzhetetlenek, de az is biztos, hogy ez a több, mint egy évszázad arra utal, hogy minden modern társadalomban túlságosan stabil jelenség a „nem repülés”. Legyenek bár ennek technikai, financiális, társadalmi/szabályozási vagy akár az ember evolúciós múltjából fakadó gátjai, semmi okunk feltétezni, hogy ezek a belátható jövőben meg fognak szűnni.
Vagyis leginkább arra számíthatunk, hogy marad az autó.