A megaintézmények álma

Az 1970-es évek közepétől az új-mexikói Carlsbadban 1 km mélyen, egy sóbányában kezdtek még tíz ezer évig sugárzó radioaktív hulladékot lerakni, és egy bizottság sci-fi írók, jövőkutatók, nyelvészek stb. bevonásával azt vizsgálta 1991-től kezdve, hogy miként lehet a majd valamikor a távoli jövőben: i. sz. 12 000 körül élők figyelmét felhívni a hely veszélyeire. A bizottság végül arra a következtetésre jutott, hogy gránitoszlopokkal kell borítani és magas fallal kell körülvenni az egészet, és ezt több nyelvű írott üzenetek is kiegészítenék.

Nekem az a meggyőződésem, hogy egy ilyen megoldás a probléma teljes félreértésén alapul. A gond ugyanis az, hogy egy üzenet soha sem értelmezhető önmagában, az alapjául szolgáló jelrendszer ismeretétől függetlenül (elvégre a jelentés mindig a jelhez „kívülről hozzáadott érték”, és ez esetben pl. ugyanolyan látványossággá válhat, mint a Kheopsz-piramis). Így tehát nem számíthatunk rá, hogy a tízezer évvel utánunk élők képek lesznek helyesen értelmezni.
Amiből viszont az következik, hogy valószínűleg érdemes más irányba elindulnunk.
Fernand Braudel francia történész a történelem három szintjét különbözteti meg. A legalsón az egyes ember története található: itt a személyes döntéseknek valóban van jelentősége, és a történelem nem tűnik determináltnak (elvégre dönthetnénk máshogy is: más munkahely, más házastárs, és így tovább). A második szinten, vagyis az embercsoportokén az egyén még mindig komoly befolyással lehet a történelemre, még ha ez nem is jellemző (kivételként gondoljunk Gavrilo Principre és az I. Világháború kirobbanására). A harmadik szinten, az ember és környezete kölcsönhatásának a makroszintjén viszont már teljesen mindegy, hogy a spanyolok, a portugálok vagy az angolok lépnek partra 1492-ben az Újvilágban, mivel így is, úgy is a nagy népsűrűségű Eurázsiából indultak volna el, és mindenképpen behurcolták volna azokat a járványokat, amelyek aztán végigpusztították az Újvilágot, és megváltoztatták a világrégió történelmét. Ez a szint a „történelem tengere”, és Braudel megfogalmazásával élve az eseménytörténet, amelyről a tankönyveinkben olvashatunk a királyaival, évszámaival és csatáival együtt, „nem egyéb, mint a hullámok tajtéka a történelem tengerén”. Elvileg persze nem zárható ki, hogy egy ember ezen a szinten is beavatkozzon a történelem menetébe pl. egy egész Földet elpusztító atomháború kirobbantásával, de – legalábbis eddig – nem ez volt a jellemző.

Ehhez a három szinthez különböző időtartamok tartoznak. Az elsőhöz értelemszerűen a néhány évtized: az emberélet hossza. A társadalmi csoportok esetében eddigi tapasztalataink szerint (társadalmi csoportok alatt hozzávetőleg az államokat értvén) a felső határ néhány ezer év, és afféle ökölszabályként az is kimondható, hogy van valamiféle korreláció az adott állam (birodalom) létezésének időtartama és alapításának régisége között: Egyiptom évezredekig létezett; Anglia, Francia- vagy Magyarország viszont csupán kb. ezer éve jött létre (és akkor az olyan egészen új államokról, mint Németország vagy Horvátország még nem is beszéltünk). Próbálhatnánk persze amellett érvelni, hogy a városi civilizáció létrejötte óta nem telt el elég idő ahhoz, hogy némelyik társadalom tíz ezer évig: a WIPP által megkívánt időtartamig fennmaradjon, de a helyzet az, hogy – talán az egyetlen Kína kivételével – egyik állam léte sem ível át az egész történelmen.
Hasonlóképpen a különbözőtársadalmi intézmények is különböző időtartamokat képesek áthidalni: a vallás régebbi a modern államnál; a modern állam pedig a demokratikus intézményrendszereknél. Amiből nem feltétlenül következik, hogy a vallások tovább fent fognak maradni, mint a parlamenti választás; viszont legalábbis lehetséges, hogy az „akciórádiusza” nem lesz elég nagy ahhoz, hogy i. sz. 12 ezerbe eljuttassunk a segítségével egy üzenetet.
Ami az én olvasatomban egyben azt is jelenti, hogy egyelőre még nem hoztuk létre azokat a mega-intézményeket, melyek képesek lennének azon a harmadik szinten működni, ahol a hagyományos történelem is csupán az eseményhullámok habjának tűnnek. Egy ilyen segítségével talán nem „mindössze” 10 ezer, de akár földtörténeti korokkal előre is ki tudnánk terjeszteni a hatókörünket – az pedig, hogy megfelelően élnénk-e egy ilyen lehetőséggel (illetve, hogy lehetséges-e a dolog egyáltalán) teljesen más kérdés.

http://www.wipp.energy.gov/picsprog/articles/wipp%20exhibit%20message%20to%2012,000%20a_d.htm